Magyar kavicsfestők IV. rész

2019. július 06. - Művészfabrikáló

Nyerges Orsi vagyok.

Gyerekkorom óta tanultam rajzolni. 6 évesen kezdtem járni a Barcsay Gyermekképzőművészeti Körbe, ahol Dombyné Szántó Melánia (mindenki Mela nénije) vezetett be minket a képzőművészet rejtelmeibe.

Megismertük a ceruzahasználatot, a temperát, az olajpasztellt és kipróbáltunk számos technikát. Jártunk az ország több pontján táborok formájában.

Ez a pár év (8 évet jártam oda), jó alapot adott a további tanulmányaimhoz.

Aztán a középiskola után a Budai Rajziskola szabadiskola részébe jártam 1 évet, hogy megalapozzam az ebben az iskolában induló grafikus szakra a felvételimet. Fel is vettek, elvégeztem a 2 éves képzést, és mint alkalmazott grafikus végeztem.

A „jó pap is holtig tanul” elv szerint pedig irány a Szegedi Egyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar. Nem volt könnyű, de a nagyszerű tanároknak és a szuper csapatnak hála ezt is befejeztem. Tanítani viszont nem volt motivációm, tulajdonképpen engem a szabad munka vonzott mindig.

A kavicsfestéssel véletlenül bukkantunk egymásra, de rögtön megfogott a különlegessége hisz minden kő, kavics egyedi így szárnyalhat a fantázia.

Izgalmasnak találtam, hogy egy olyan kézzelfogható dologra, mint egy kő, hogyan lehet képeket megjeleníteni. Aztán belevágtam és próbálgattam magam, végül egész jó barátságba kerültem a kövekkel.

Az első próbálkozásom egy kavicsra festett őszapó volt. Nem lett tökéletes, de mivel soha azelőtt nem festettem kőre, így első próbálkozásra nem lett rossz.

Aztán a sok gyakorlás, az anyag megismerése olyan eredményeket szült, mint a Látkép vagy az Afrika.

Az emberek csodálják ezeket az alkotásokat, bár azt látom, még egy kicsit idegenkednek tőle.

Honnan jön az inspiráció? Ez mindig változó, lehet az egy kirándulás emléke, egy tavaszi madárdal, egy rég megfogalmazott gondolat.

Legkedvesebb témáim a madarak, az afrikai szavanna, a virágok, pillangók, tájképek.

Egyelőre hobbi szinten űzöm, hisz a munka és gyerek mellett kevés az időm, de bízom benne, hogy idővel többet tudok ezzel foglalkozni. A család természetesen támogat, mindig csodálattal figyelik egy-egy alkotás megszületését. Az itthoni alkotások mellett természetesen kéréseket is teljesítek. A múltkor egy ismerősöm kért meg, hogy az üzlete kirakatát rakjam tele katicákkal. Így hát elindult a katicagyártás, de nagyon aranyos lett! Egy arra járó nézelődőnek meg is tetszett, felvette velem a kapcsolatot és neki is kellett gyártanom jó pár kőkaticát.

Szeretek ajándékba is készíteni, hisz az egyedi, kézzel készített ajándéknál szerintem nincs szebb!

Szeretnék a jövőben több időt tölteni az alkotással, meglátjuk, merre visz az élet.... :)

Köszönjük Orsi!